1. Első harc.

Elég hamar Forksba értem, első utam egy szállodához vezetett. Ki vettem egy nekem megfelelő szobát, majd indultam is az erdőbe, hátha meg találom a családot. Elég sokan meg bámulnak, de már nem zavar. Bármikor át változhatnék cuki kis szőke pláza cicává, de az nem én lennék. Már néha úgy érzem ez sem én vagyok. Csak a munkám. Bele szagoltam a levegőbe, idegen vámpír illat csapta meg az orromat. Fel ugrottam egy fára. Majd az illat irányába kezdtem "ugrálni". Fáról fára ugrottam. Megálltam az egyik fán, majd körbe néztem. Egy szőke vámpírnőt pillantottam meg. Egyedül volt. Le ugrottam a fáról, szembe kerültem vele. Meglepetten rám nézett, majd vette a lapot és támadó állásba állt fel velem szemben. Halványan el mosolyodtam, majd elindultam a szőke vámpír felé. Ugrottam majd háta mögé kerültem. Majd löktem rajta egyet. Egy fának csapódott majd felállt és megrázta magát. Haját meg igazította, majd hirtelen mellé ugrott egy rövid barna hajú vámpír lány is. Elég gyerekesnek látszott. De most nem ő hanem én lepődtem meg. Egy szőke vámpír srác is melléjük lépett, majd követte egy bronzos borz. Végére már az egész Cullen család előttem volt, csak a híres ember lány nem. Meg akadt a szemem egy mackó szerű srácon. Helyes volt és izmos. Majd a legidősebb talán Carlisle elém lépett. Én támadó állást vettem fel, mire Carlisle mellé lépett még két vámpír. Nem akartam hagyni magam, ekkor az izmos vámpír el kapott. Én lökni akartam rajta egyet, de nem tudtam . Karjai közé zárt . Rugdosódtam de nem értem ellene semmit. 

-Engedjetek el azonnal!-Ordítottam.

-Ki vagy te és mit akarsz?- Nézett rám a borz fiú. 

-Közöd?- Bunkó voltam az ellenséggel mindig is soha nem adtam meg magam. Sose voltam ilyen helyzetbe, hogy az ellenség el kapott volna. 

-Öljük meg.-Mosolyodott el a szőke.

-Előbb én téged cicuskám.- Kacsintottam rá. 

-Nem vagy abban a helyzetben.-Pofozott fel a szöszi.

-Rosalie fejezd be.- Szólt rá a családfő.

-Vigyük haza, jönnek az alakváltók. - Szólalt meg a rövid hajú vámpírlány.

-Chh na persze, az ellenséget a házunkba nem?- Hangját már eléggé felemelte a szőkeség.

-Rosalie nyugi, ezt otthon meg beszéljük.- Szólalt meg a mackó.

-Te csak maradj csöndbe.- A szeme már szinte szikrázott a szőkének.

-A férjed vagyok.- A mackó is elég ideges lett.

-Na jó ezt otthon meg beszéljük. Induljunk.- Mondta a család fő, ekkor a mackó a vállára kapott, kezeimet és lábaimat szorosan fogta. Ekkor szaladni kezdett velem és mire egyet pislogtam, egy elég nagy ház elé érkeztünk. Be mentünk, majd leültek a többiek egy kanapéra. A mackó a Borz és a fájdalmas arcú közé ült, engem pedig az ölébe ültetett és még mindig szorosan fogott.